Hitvallás

Hitünk alapja kizárólag a Biblia, Isten hibátlan, írott szava, az Ó- és Újszövetség hatvanhat könyve. Hisszük, hogy – egyedi módon – a Bibliát a Szentlélek ihlette, szó szerint és teljes egészében; tehát az eredeti kéziratokban hiba nem található. Ennél fogva a Bibliát tekintjük legfõbb és végsõ tekintélynek minden olyan témában, amelyrõl az szót ejt.

Elfogadjuk azokat a tanításokat, amelyekrõl történelmileg általános egyetértés volt minden igazi keresztény között. Mozgalmunk specifikus elhívása miatt egyéb doktrinális kérdésekben szabadságot szeretnénk adni tagjainknak abban az esetben, ha értelmezésüket egyedül a Bibliára alapozzák és az értelmezés nem akadályozza azt a szolgálatot, amelyre Isten bennünket elhívott.

Az alábbiakban a Biblia alaptanításaiba vetett hitünket erõsítjük meg.

  1. Egy igaz Isten van, aki három személyben létezik (Atya, Fiú és Szentlélek); mindhárom személy egyaránt rendelkezik az Istenség tulajdonságaival és a személyesség jellemzõivel. 5Móz 6,4; Mt 28,18; Jn 1,1-3; ApCsel 5,3-4
  2. Jézus Krisztus Isten, Isten élõ Szava, aki úgy lett testté, hogy Szentlélektõl fogant, és szûztõl született. Jézus Krisztus így tökéletes Isten és valóságos ember egy személyben és örökre. Jn 1,1.14; Mt 1,18-25; Lk 1,30-37; Kol 2,9; Fil 2,6-11
  3. Jézus Krisztus bûntelen életet élt, és önként fizetett az ember bûnéért azzal, hogy helyette halt meg a kereszten; így kielégítette Isten igazságosságát és megmentette az örök haláltól mindazokat, akik egyedül Benne bíznak. 1Jn 3,5; 1Pt 3,18; Jn 10,17-18; 2Kor 5,21; 1Jn 4,10; Róm 3,24-26
  4. Feltámadt a halálból. Megdicsõült teste ugyanaz volt, mint amelyben élt és meghalt. 1Kor 15,4.14; Lk 24,36-43; Jn 20,24-29
  5. Testben fölment a mennybe és az Atya jobbjára ült, ahol állandóan közbenjár az övéiért. Õ az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. ApCsel 1,9-11; Ef 1,20; 1Tim 2,5; Zsid 7,24-25; 1Jn 2,1-2
  6. Isten az embert eredetileg a saját képmására teremtette. Az ember vétkezett azzal, hogy engedetlen volt Istennek; így elidegenedett teremtõjétõl. Ez a történelmi bukás az egész emberiséget Isten ítélete alá vonta. 1Móz 1,26-27; 2,15-17; 3,1-24; Róm 5,12-21; 1Kor 15,21-22
  7. Az ember természete a bûn miatt megromlott, ezért képtelen Istennek tetszõ módon élni. Minden embernek szüksége van arra, hogy a Szentlélek által újjászülessen és megújuljon. Róm 3,9-20; Ef 2,1-7; Mk 7,20-23; Jn 3,1-21; Tit 3,5-7
  8. Az ember örök haláltól való megmentése teljes egészében Isten ingyen kegyelmének munkája; sem részben, sem teljes egészében nem múlik az ember cselekedetein, jóságán vagy vallásos szokásain. Isten azoknak tulajdonítja igazságát, akik hiszik, hogy egyedül Krisztus mentette meg õket az örök haláltól (megváltás). Isten tehát Krisztusra nézve nyilvánít valakit igaznak. Ef 2,8-10; Róm 3,21-26; 9,30-33; Gal 3,1-14.22-24
  9. Az örök haláltól való szabadság (üdvösség) felõli bizonyosság mindazok kiváltsága, akik a Lélektõl újjászülettek. Ezek az emberek biztosak lehetnek abban, hogy üdvösségük van attól a pillanattól fogva, hogy hitüket Krisztusba mint megváltójukba vetették. Ez a bizonyosság nem emberi érdemeken alapszik, hanem a Szentlélektõl van, aki Isten írott bizonyságtételét erõsíti meg a hívõben. 1Thessz 1,5; Jn 1,12; 1Jn 5,9-13; Róm 8,14-17
  10. A Szentlélek azért jött, hogy Krisztust megismertesse és dicsõítse a világban, valamint hogy Krisztus megváltó munkáját valóságossá tegye az egyes ember életében. Meggyõzi és Krisztushoz vezeti a bûnösöket, új életet ad nekik, lelki születésük pillanatától állandóan bennük lakik, és elpecsételi õket Krisztus napjáig. A hívõ hit által telik meg Szentlélekkel, és szintén hit által veszi igénybe annak erejét és vezetését. Jn 16,7-15; Tit 3,5; Jn 3,5-8; Róm 8,9; Ef 1,13-14; 4,30; 1Kor 6,19; Gal 3,2-3; Róm 8,2-4
  11. Minden hívõ arra hivatott, hogy a Szentlélek erejében úgy éljen, hogy ne a test vágyai vezessék, hanem Isten dicsõségére teremjen gyümölcsöt az élete. Gal 5,16-25; Ef 5,18
  12. Jézus Krisztus az egyház feje, és az egyház Krisztus teste. Az egyházat azok az emberek alkotják – akár élnek jelenleg, akár nem –, akik hitüket Krisztusba mint megváltójukba vetették, tehát Krisztushoz tartoznak. Kol 1,18; Ef 1,22-23; 5,23-32; 1Thessz 4,13-18
  13. Isten arra szólítja fel a hozzá tartozókat, hogy rendszeresen gyûljenek össze az Õ tiszteletére, a gyülekezeti szertartásokban való részvételre, a Biblia tanításaiból való épülésre és egymás közös biztatására. Zsid 10,23-25; ApCsel 2,42; 20,7; 1Kor 12,20-28; 16,1-2; Ef 4,11-16; 1Tim 4,13; 2Tim 3,16; 4,2
  14. A testi halálkor a hívõ azonnal örökké tartó és tudatos kapcsolatba lép Istennel, és teste örökké tartó dicsõségre és áldásra fog feltámadni. 2Kor 5,8; Fil 1,23-24; Lk 23,39-43; 1Kor 15,12-58; 1thessz 4,13-18; 1Jn 3,2; Fil 3,21
  15. A testi halálkor a nem hívõ azonnal örökké tartó és tudatos elválasztottságba lép, és teste örökké tartó ítéletre és kárhozatra fog feltámadni. Lk 16,19-31; Jn 5,23-29; Jel 20,10-15; Mt 13,40-43
  16. Jézus Krisztus vissza fog jönni a földre – személyesen, testben és szemmel láthatóan –, hogy befejezze a történelmet és végrehajtsa Isten tervét. Apcsel 1,9-11; 3,19-21; Jel 19,1-22; 21
  17. Az Úr Jézus Krisztus minden hívõnek azt a feladatot adta, hogy az egész világon hirdessék az evangéliumot, és minden népbõl tegyenek tanítvánnyá embereket. E Nagy Küldetés teljesítése megkívánja, hogy minden világi és egyéni törekvésünket rendeljük alá a Krisztus iránti teljes elkötelezettségünknek, aki szeretett minket és önmagát adta értünk. Mt 28,18-20; Mk 16,15-16; Lk 24,46-49; ApCsel 1,7-8; Róm 12,1-2; Gal 2,19-20; Fil 3,7-21